Kételyek között

Az ok amiért mostanában nem írok az az, hogy szépen lassan rendeződni látszanak a dolgaink. Én se stresszelem már magam annyit és kezd újra kialakulni a harmónia. Még nem tökéletes a dolog, de hatalmas már a különbség és jó irányba tartunk. 

Bízom benne, hogy már nem is fogom érezni szükségét annak, hogy ide többet írjak

Tegnap a látogatottsága az oldalamnak újabb rekordját döntötte

bár valahogy a hozzászólások száma nem akar növekedni

Na képzeljétek el, hogy tegnap mikor hazajött hozott nekem pici meglepit

Egy szívecskés ajándéktasiban ott lapult egy kis cserepes virág egy édes szögletes szatyor formájú kerámia kaspóban aminek szalagokkal volt megcsinálva a füle 

Talán van remény rá, hogy nevelhetőek ezek a pasik 

Sziasztok! Nagyon érdekes volt ez a néhány nap. Volt benne dráma és kicsit nyugszik is már az én kis szívem.

Mint már írtam én is kezdtem lebetegedni a múlt héten. Pénteken már nem is mentem dolgozni, de azt hittem a hétvége alatt sikerül rendbe jönnöm, de sajnos nem. Most is itthon lábadozom. Pénteken voltunk nőgyógyásznál, mert már egy ideje fáj jobb alul a pocim. Az ultrahanggal fel is fedezett egy cisztát a bal petefészkemben (fura, hogy a másik oldalon), de mivel 100%-osan nem lehet tudni, hogy ez tényleg az, ezért elküldött vérvételre, hogy a tumormarkereket is megnézzék,meg a béta hcg-t is, hogy tutira nem-e méhen kívüli terhességről van szó, ami ugyan nem valószínű,mert a vizeletteszt alapján negatív.

Aranyos volt a párom, mert bevitt kocsival és látszott rajta mikor kiderültek a dolgok, hogy aggódik. A doki után hazajöttünk és ugyan egyikünk sem érezte magát tökéletesen, azért összebújtunk, hogy szerezzünk egymásnak egy kis örömet. Utána picit aludtunk, de mikor felkeltünk sokkal betegebbnek éreztem magam.........  ...na kellett nekem hancúrozni.....

Szombaton nem történt semmi különös. Ő kint vágta délelőtt a fát és bent főztem, délután meg pihentem és próbáltam gyógyulni.

Vasárnap viszont a születésnapom volt és ugyebár valentin nap is. Azt már előre tudtam, hogy az lesz az ajándékom, hogy el akar vinni valahova. De mivel lebetegedtem ezért ezt el kellett halasztanunk. Ennek ellenére én bíztam benne, hogy azért megadjuk a nap ill. az ünnep hangulatát. Én szépen le is fürödtem délelőtt (szőrtelenítés, testradírozás, hajmosás, smink...szóval ami kell), ebédhez ünnepélyesen megterítettem és forralt bort is csináltam koccintáshoz. Amikor ebédhez ültünk oda adtam neki a valentin napi kis meglepimet is, aminek azt hiszem örült, de ő nem készült semmivel. Megebédeltünk és ennyi. Olyan csalódott voltam, hogy azt nehéz leírni. Nem azt vártam, hogy lehozza nekem a csillagokat, csak azt, hogy ha már nem tudtunk elmenni oda, ahova tervezte, akkor legalább elszalad egy kis sütiért torta gyanánt, vagy egy szál virágért, vagy berak valami romantikus zenét, hogy ő is hozzájáruljon az ünnepi hangulathoz, vagy mit tom én, de semmi. Annyira rosszul esett, hogy elsírtam magam. Olyan szerencsétlennek éreztem magam, hogy nagyon. Beteg voltam, gyengédségre, törődésre, szeretetre vágytam, szülinapom volt, amúgy is sebezhető és labilis vagyok a történtek miatt és erre ez! Azt hiszem nagyon meglepődött, de hamar leesett neki a tantusz, hogy mit rontott el. Elmondtam neki, hogy miért bánt ez a dolog és ő csak ott ült és nem tudott mit mondani mert szégyellte magát. Mondta, hogy ne haragudjak, nem így akarta. Délután próbált figyelmes lenni hozzám. Társasoztunk meg kártyáztunk egyet és utána szeretkeztünk. Este az esti filmet nézve odabújtam hozzá és kicsit beszélgettünk és öleltük egymást. Olyan jó volt, éreztem, hogy fontos vagyok neki és szeret. 

Ma reggel felkeltem neki uzsonnát csomagolni és a konyhában átöleltük egymást. Mondtam neki, hogy nagyon szeretem (már 2-3 hete nem mondtam ki) és láttam az arcán, hogy mennyire örül neki, hogy mondom. Elment dolgozni és útközben sms-t írt nekem, hogy "Szeretlek szép M" (szép M= szépem, ő így szokta nekem mondani). Utoljára novemberben 13-án írt nekem ilyet.... azt hiszem megtört a jég. 

Úgy látszik most, hogy otthon van eszébe jutok néha, mert a héten már harmadjára magától emelte fel a telefont.

Én viszont nem érzem magam toppon semmilyen szinten sem, pedig nem történt semmi olyan ami miatt most különösebb okom lenne rá. Lehet azért van ez, mert én is lebetegedtem kicsit és ettől rossz a közérzetem...nem tudom....de valahogy a kedvem is annyira rossz és lehangolt vagyok.

Nagyon kíváncsi vagyok a hétvégére, mert szülinapom lesz és sok mindent el fog árulni az, hogy mivel készül rá. 

A hétvégén odafeküdtem mellé és mondtam neki, hogy ügye túl leszünk rajta? mondta, hogy igen...aztán kérdeztem hogy ő is túl lesz rajta?, mondta, hogy igen....kérdeztem mikor, mondta, hogy hamar-hamar.

Nekem már nincs sok türelmem arra várni, hogy ő mikor lesz túl rajta....ha elfogy a türelem, akkor borítom a bilit

És nem fogja érteni, mert minden olyan normális most....ezt szerintem ti sem érthetitek...ez csak én értem. 

Na mind1...azért beszélek ilyeneket, mert rossz passzban vagyok.

A férjem lebetegedett, ezért hétvégén nagyrészt feküdt és próbált gyógyulni, de nem igazán változott az állapota, így nem engedtem hétfőn dolgozni. El is ment dokihoz, aki kiírta egész hétre.

Én se igazán vagyok jól, meg vannak hasi tájékon  is aggasztó dolgok, de ma megyek dokihoz és talán kiderül mi a helyzet.

Egyenlőre most ennyi.

A héten történelmi eseménynek lehettem tanúja. A férjem kedden és csütörtökön még betegecskén is nekiállt csinálni magának teát és nekem is csinált. 

 Jó hétvégét!

Kedd este kicsit magam alatt voltam és a párom megkérdezte miért. Mondtam neki, hogy az események miatt. Nem igazán értette, hogy most miért, hisz mostanában minden rendben van és azért már eltelt egy kis idő. Én meg mondtam neki, hogy nekem ennél még sokkal több időre van szükségem és, hogy szokott ilyen lenni. Ezt láthatóan nem értette és akkor elmagyaráztam neki, hogy a legutolsó az vasárnap felmosás közben volt és láthatta is rajtam, hogy "idegbeteg" vagyok. Láttam a szemén, hogy végig futtatja magában a vasárnapot és rájön, hogy tényleg így volt. Látszott rajta, hogy bántja, hogy nekem ez még mindig ennyire fáj.

Aztán megkérdeztem, hogy beszéltek-e azóta a nővel és mondta, hogy csak 1x munkaügyben. Megkérdeztem, hogy és miért nem mondta el. Mondta, hogy mert tényleg csak munka kapcsán. Nagyon nyomatékosan közöltem vele, hogy azt kértem minden (értsd. MINDENT) mondjon el és ez alatt azt értem, ha csak látják egymást a folyosón arról is tudni akarok, mert most csak ezt nem tartja fontosnak elmondani aztán legközelebb már mást sem. Kicsit elmosolyogta magát mert nem érezte a súlyát a dolognak és mondta, hogy de hisz nincs semmi. Én meg közöltem, hogy akkor is és legyen szíves tiszteletben tartani, hogy ezt kértem és igyekeztem nyomatékot adni ennek, hogy érezze mennyire komolyan gondolom.

Ennek ellenére valahogy nem hiszem, hogy úgy fogja elmondani, hogy ne kelljen ismét rákérdezni. 

Egyébként minden rendben van. Igyekszik odafigyelni rám. Most kicsit betegeskedik is és mégse szolgáltatja ki magát, ami nagyon jó, mert én se igazán érzem magam egészségesnek. 

A statisztika szerint tegnap volt a legnagyobb a blogom olvasottsága ...jó tudni, hogy "meghallgatnak"...na jó nem kezdem el ezt a csöpögős dumát .

Nem nagyon van mit írnom a tegnapi napról....ja, de mégis!

Tegnap napközben írtam neki az iwiw-re, hogy nem lenne már ideje lecserélni a képeket?

Tettem mindezt azért, mert olyan őskövületek vannak fent, hogy már meg se tudnám mondani, hogy mikoriak. Nem írt erre vissza és nem is reagált nekem erre, viszont megváltoztatta a  iwiw kapcsolatcimkénket. Egyrészt lakótársnak minősített az új otthonunk dátumával és városnevével, másrészt a családtag rovatba házastársának jelölt ...nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége....mindenesetre jól esett .

Ismét hétfő. Sajnos eltelt a hétvége.

Összességében jól sikerült.

Péntek délután el kellett menni a fogszabályzóshoz kontrollra, hazafelé pedig beugrottunk vásárolni az Auchanba. Viszont hazafelé történt valami. Már lassan hónapok óta Ektomorfot hallgat, amitől én a falra tudok mászni. Ez elsősorban a lelkiállapotát tükrözi.Szerintem nem is tudja mennyire árulkodó ez.

Na de kérem szépen, pénteken hazafelé már a Kárpátia szólt a kocsiban. Bár lehet ti nem értitek vagy nem érzitek a különbséget, de higgyétek el nekem, ez hatalmas dolog...ez azt jelenti, hogy kezdi feldolgozni és már nem szenved annyira.

Péntek este megittunk egy üveg bort és megnéztünk egy filmet. Én el is aludtam a tv előtt és magunkhoz képest későn mentünk aludni. Mindketten kómásak voltunk, de ő mégis kezdeményezett az ágyban. Na ez is nagy dolog, mert mikor fáradt nem igazán jellemző ez rá.

Na de ezzel még nincs is vége, mert megtette ezt szombat reggel is, ami azért különleges, mert ilyen rövid időn belül nem szokta.

A szombat egyébként átlagos volt és a vasárnap is, leszámítva két dolgot. Egyrészt azt, hogy vasárnap délután ismét együtt voltunk és nem győzőm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem mindennapi a férjemet illetően ...ezt értékelem is.

A másik pedig, hogy vasárnap délelőtt kitakarítottunk. Takarítás közben pedig jár az agyam, ami néha nem jó, mert ilyenkor újra rám törnek a kétségek, a fájdalmak, a félelmek, a sértettség.  Szóval kellőképpen be is hergeltem magam és rányomta ez a bélyegét a hangulatomra is.

Mikor lesz már olyan, hogy ne ez járjon egyből a fejemben, mikor éppen van egy kis időm gondolkodni????!!!!! :(